Zita's Blog

Zita's Blog

csütörtök, szeptember 21

'56, 50év távlatából




Megoldatlan problémákat igazol az ismétlődőség. Tehetetlenség erősíti érzelmeinket.
Mostani jelenünk, már biztosan történelem. Egy barátom (Alien) fotóival szeretném bemutatni mit érzek.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

uhh bazz! Hát ez elég sokkoló. Nyílván ennek is megvan a maga szépsége. De emésztgetnem kell.

Zita Konnerth írta...

Igazad van.
Sajnos a családom története 50 éve nagyon szomorú volt. Amit a nagymamám átélt az leírhatatlan. Ő sose tudta megemészteni.

AlieN írta...

Na gondoltam megnézem Zita blogját... és mit találok :) Azt persze nem tisztáztad, hogy az ölyv vagy a galamb szerepében érzed magad? Ha a tápláléklánc közepén vagy akkor úgyis marcangolsz miközben téged viszontmarcangolnak.

Eszembe jutottak a fénykép készítésekor a Királyhágó téren arrajáró idős nénik akik a galambot sajnálták - és engem, aki segítségnyújtás helyett fotózok, perverznek tituláltak - miközben délben bizonyosan mosollyal a szájukon kavargatták a levágott csirkelábakat a levesben az unokának.

Zita Konnerth írta...

üdvözlégy Alien!